Mivel nem voltam benne biztos, hogyan is készül az igazi szalagos fánk, így Horváth Ilona és az Ínyesmester (Magyar Elek) könyvét lapoztam fel. Kettőjük receptjét fűztem össze, és vetettem bele magam a kelt tésztakészítés rejtelmeibe. Ihletet ki mástól kaphattam volna, mint Krúdy Gyulától a magyar irodalom egyszerre hedonista és melankolikus írójától, akinek élete és írásainak hangulata érzések egymásnak feszülő - de egymás nélkül létezni nem tudó – viadala.

Nálam a liszt viaskodott a tej, a cukor és az élesztő megfelelő arányával. Ezen múlik a legtöbb, mert a jó kovász a kelt tészta lelke. Fontos, hogy meleg helyen meleg alapanyagokból dolgozzunk. A 75 dkg réteslisztet egy műanyag edényben a konvektorra tettem már reggel, hogy átmelegedjen. 3 dl tejet meglangyosítottam egy nagy evőkanál cukorral, 3 evőkanál liszttel és 5 dkg élesztővel szépen elkevertem. Ezt is a konvektorra tettem. Míg Borimmal átpelenkázósat és „Gyí, te paci, gyí le lovasat” játszottunk (kb. 10 perc) a kovász szépen ki is emelkedett a műanyag edényből. A 75 dkg liszthez hozzáadtam 6 tojássárgáját, 5 dkg olvasztott margarint, 2 dl kézmeleg tejet, 1 evőkanál rumot, 20 dkg porcukrot és csipet sót, majd következett a kovász. Az egészet addig gyúrtam, dagasztottam, míg a fent írt állagú tészta nem lett belőle. A jó módszer: zárt tenyérrel a tészta alá nyúlok, a tál felé húzom és ezt ismétlem, mígnem kétszeresére nem dagad a bicepszem. Kicsi pihenőket tartottam, mert bár 9 kg-os csöppségemnek köszönhetően a karom jól bírja a strapát, mégse vagyok Rubint Réka. A tésztát konyharuhával letakartam, és ment a melegedőbe (konvektor a mi barátunk). Az 1 órás „kell a zuglói jó levegő” babakocsis séta után a nappaliba lépve kicsit megijedtem, hogy egy új élőlény költözött be hozzánk. De csak a tészta kelt meg annyira, hogy kibuggyant a tálból és új életet kezdett a parkettán. A tálban maradt levegős, dagadós szépséget nyújtófára tettem, de nem nyújtottam, csak ujjnyi vastagságúra simogattam, majd kiszaggattam. Fél óra pihenés után bő forró, de nem füstölgő olajba tettem. Figyelni kell, hogy egyszerre csak pár darab fánkot helyezzünk a fazékba, hogy kényelmesen elférjenek és legyen helyük hízni. A fedőt először rátesszük és miután megfordítottuk, már anélkül sütjük. Porcukorral meghintettem és sárgabarack lekvárt kínáltam hozzá. Én magam feketeribizli lekvárral ettem, azon melegében de másnap hidegen is jól esett. Nagy pohár tejjel csúszott csak igazán.

A fánk adta örömöket Krúdy Gyula A jó étvágy titkai című novelláskötetével lehet mennyei magasságig emelni. Sonkacsülök, dagadó, magyar piláf, paszuly, fehér bor parádi vízzel sorakozik fel a Levegőváltozás öröme és szomorúsága c. írásban. Az ételek hallatán nyál gyűlik a szájban, a szereplők és a történet pedig a szívünket dobbantja másképp. A helyszín a Szegfűhöz címzett étterem, ahova a Rózsacsokor kisvendéglő egyik törzsvendége a hely főpincérét csalja, levegőváltozás céljából. Egymás után érkeznek az imént sorolt ételek, és ahogy fogy a rizling, úgy ered meg a nyelv és elevenednek fel az emlékek. Bánat és öröm ebben a novellában is vállvetve jelennek meg egymás mellett - akár két öreg cimbora –, ahogy Krúdytól megszokhattuk. A Levegőváltozás… sava borsa: új barátság, beteljesületlen régi szerelem, ének, zongoraverkli és egy tál farsangi fánk. Szalaggal átkötve adom az élményt tovább.