HTML

Kulturkoszt

Szeretjük a vidám henteseket, akik viccelődnek, miközben húsbárddal darabolják a csontos karajt. Ha valaki a fülünkbe suttogja, hogy patisszon, bármire képesek vagyunk. Tavasz elején minden nap izgatottan térünk be a zöldségeshez, mert tudjuk, hogy az évszak kezdetét nem a meteorológia, nem is a csillagászat, hanem a hónapos retek megjelenése jelzi a legpontosabban. Megtanultuk, hogy az articsóka nem madár, és hogy a gazdag ember is vízzel főz. És hogy mi hoz még lázba? Nincs jobb, mint komolyzenére csirkemájat simogatni, vagy egy izgalmas krimi olvasása közben éles késsel friss gombát szeletelni. Kivesézünk minden élőt és holtat. Megkóstoljátok?

Friss topikok

  • Momina: Nem ezért szoktam le a fekete teákról, hanem azért, mert a gyümölcstea ízét jobban kedvelem. De il... (2012.05.04. 13:29) Vallomások teáról, városról
  • hoffmannercsi: Mostmár rémlik, hogy mesélted ezt, csak nem tudtam, hogy ennyire komoly...Szerintem is sok finomsá... (2012.04.27. 13:25) Dr. Csonthéjas finomság
  • hoffmannercsi: Ez nagyon szimpi kaja, ismerem ezt a babot, nagyon finom. Angolzellert is gyakran főzök levesbe. J... (2012.03.29. 18:50) Babra megy a játék
  • Fibi Büfé: köszi a lájkot! az ananászlevest legközelebb rizstejjel készítem és akkor már senki nem köthet bel... (2012.03.15. 13:56) Gömbölyű örömök
  • Edit Piláf: @Old Boy: Hajrá, csak bátran! :) (2011.05.29. 12:45) Felhorzsolt illatok

Linkblog

Kacsamesék

2011.03.23. 08:00 Fibi Büfé

Egy igazi műalkotás olyan, mint a szerelem. Megváltoztatja az életed. Örömet okoz, vagy éppen bosszúságot, a lényeg, hogy egyszer csak semmi sem lesz már úgy, mint régen. Hatással van rád és formál, ahogy a folyó a köveket. Te pedig vissza-visszatérsz hozzá, nem tudod soha egészen elengedni, mert beléd ivódik. A részeddé válik. Több ilyenbe is belefuthatunk földi ténykedésünk során. És ahogy a szerelemben, itt is meghatározó az első találkozás. Persze ott vannak a nagy ő-k, a megkerülhetetlen alkotások, amelyek előtt millió borulnak le. De te pont nem. Mert előfordulhat, hogy neked valamiért nem működik. Ahogy a szerelemben, itt is lehet csalódni. Hiszen itt is minden az érzelmekről szól.

Nekem az első festőm, aki hosszú éveken át az igazi is volt, nem más, mint Csontváry. Nagyon mondjuk nem volt választási lehetőségem, mert nap nap után belefutottam. Hétfőtől péntekig menetrendszerűen reggel 8 előtt 5 perccel a Mária kútja Názáretben című kép részlete (!) előtt haladtam el. Köszönhető az élmény annak, hogy általános iskolában a folyosó Csontváry reprókkal volt díszítve, ezzel is demonstrálva, hogy tesznek a gyerekek szépérzékéért. Volt Vasarely is, de leszámítva, hogy a zebráitól csíkokat láttam még vagy két percig és kissé meg is szédültem, más hatása nem volt rám. Ám a Mária kútja nagyon is.

Most írhatnék a kompozícióról, Csontváry szín- és ecsetkezeléséről, meg az alakokról, de nem fogok. Arról írok, ami 6-7 éves koromban megfogott, és ami azóta is megmaradt. Ez pedig nem más, mint egy kecskegida, amelyik éppen a kútból kortyol, és amelyről hosszú éveken át csak találgattam, hogy mi is lehet az. Sejtettem, hogy valamilyen állat, de annyira bénán nézett ki ott szegénykém, hogy kb. kutyától kezdve bármi lehetett, akár még egy fekete nyúl is, nagy fehér fülekkel. Aztán évekkel később láttam a képet egészében, és végre felfedeztem a kecskemamát, és végre összeállt, hogy ez egy gida. Annyit maszatoltam, hogy megfejtsem a kérdéses állat kilétét, hogy közben a kép többi részét nem is nagyon figyeltem. (Azóta pótoltam.) Szóval éveken át egy festmény egy részlete kötött le, aztán kezdett kitárulni a világ: felfedeztem otthon a művészeti albumokat. Így orvos anyám bőrbetegségeket bemutató képeskönyve mellett elkezdtem ezeket is fellapozni, és újabb részletek után kutatni. Olyan apróságokat kerestem, amelyekről azt hittem, csak én veszem észre, így alakítva ki a saját titkos kapcsolatomat az adott festővel és képével.

Jean Baptiste-Siméon Chardin francia késő barokk festővel is kialakult egy ilyen titkos viszony. Amellett, hogy a kor művészeti irányzatának eleget tett csendéleteivel és idillikus zsánerképeivel, belemerült a gyerekek lelkivilágába, és gyerekszobai jeleneteivel új műfajt teremtett. Nem, nem gyereket főztem a hétvégén (bár frappáns átkötés lehetett volna). Képein a polgári élet mindennapjait igyekezett bemutatni, legyen szó konyhai jelenetről, vadászatról vagy közös étkezésekről. Bár a Wikipédián azt írják a zsánerképeiről, hogy nyugodt, meleg hangulatot árasztanak, ezt vitatnám, mert számomra leginkább ijesztőnek tűnnek (főként a kiterített zsákmányállatos műveire gondolok). Chardin képeit tanulmányozva még egy titokra fény derült: anyja vagy felesége főkötőjét előszeretettel nyúlta le és festette meg benne magát. (Ha valakinek van jobb ötlete, hogy miért néz ki az önarcképén, úgy, mint egy rosszindulatú öregasszony, az írja meg kommentben.)  

 

(A bal oldali önarckép, a jobboldalin Madame Chardin látható.)

Na de jöjjön a kép, amely megváltoztatta az életem. Hatására istenit főztem, pedig korántsem biztos, hogy azt ettük, amit láttunk. Vagyis, amit én láttam. Igazából az került a tányérra, amit én belegondoltam a képbe. A piacról hazatérő nőt ábrázoló festményen a részlet, ami megfogott és nem eresztett nem más, mint a vászonkendő tartalma. Vajon mi lehet benne? Aztán egyszer csak egyértelművé vált számomra. Hiszen ez egy kacsa, fejjel lefelé betuszkolva, a lábai csodásan kilógnak. Éhesen nézegettem tovább a képet, és bár a nagy veknik is olyan élethűre sikerültek, hogy számban éreztem a frissen sült kenyér ízét, mégis csak a kacsa hápogta be magát a múlt szombati ebédünkbe.

Kacsacombot minden karácsonyra készítek, néha nyaklevest is osztok a családnak, de a többi részét ezidáig nem igen használtam fel. Most viszont akciós volt a máj, hát kitaláltam egy gyors és nagyon egyszerű receptet. Baconba göngyölt kacsamáj készült magyarosan, hozzá rizs és ruccola saláta dukált. A májakat kéjesen végigsimítottam, a nagyobbakat félbevágtam és egyenként egy-egy baconba csavartam. A tepsit kiolajoztam, a baconba bugyolált szépségeket egymás mellé fektettem és megkentem olajjal, és borsot is szórtam rájuk, hogy érezzék a törődést. Sót persze nem, nehogy megkeményedjenek a kicsikék. Nagy cikkekre – ma úgy mondják a haladó értelmiségiek, hogy rusztikusra (mindenesetre tetszik, mert nem kell sokat tökölni) – vágtam a vöröshagymát, paradicsomot, paprikát, és a májaim közé pakoltam. Majd kevés zúzott fokhagymával meghintettem, alufóliával letakartam és ment a sütőbe. 180 fokon, 40 percig kapták a meleget. A rizs elkészítése profi szakácsok javaslata alapján történt: 35 dkg rizst megfuttattam olajon, és közben a súlyának kétszeres vízmennyiséget forraltam (ezt lehet vöröshagymával, erőleveskockával ízesíteni). Amikor a rizs színt kapott a bugyogó vizet ráöntöttem és betoltam a sütőbe 170 fokra, 15-20 percre. Láss csodát, nem égettem le, de szét se főztem és nem is kellett ott megőszülnöm mellette. A ruccola saláta elkészítése, több volt, mint egyszerű: paradicsom, paprika, uborka, feta, zöldfűszerek és persze több marék ruccola landolt a tálban, és tették a dolgukat. Előhívták egymás ízét, és frissítettek bennünket. A bónusz egy pecsenyelének indult, de kissé odaégetett barna mártásnak sem éppen mondható lötty lett, ami bizarrul készült, de finom lett, és segített a májnak, hogy jobban csússzon. Mondjuk a sör még inkább megtette hatását, már ami a csúszást illeti.

Az étkezést követően olyan élményben volt részem, amit nem részleteznék. Maradjunk annyiban, hogy kissé khhmm felkavart. Azonban mára kiderült, nem a kacsa volt a ludas.

Hozzávalók:

    A tepsis kacsamájhoz:

  • 70 dkg akciós kacsamáj
  • 3 db paradicsom
  • 2 db paprika
  • 2 db vöröshagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • őröltbors
  • bacon
  • olaj
  • rizs

    A salátához:

  • 3 db paradicsom
  • 3 db paprika
  • 1 db uborka
  • fetasajt
  • 4 nagy marék ruccola
  • zöldfűszerek, olivaolaj

Tudtad-e?

  • Csontváry Kosztka Tivadar Mária kútja Názáretben c. képét a Janus Pannonius Múzeum Csontváry Múzeumában tekintheted meg Pécsett. A motívum, a Názáret szélén található és Máriáról elnevezett kút, ma is létezik.
  • Jean Baptiste-Siméon Chardin műveinek a legnagyobb része a párizsi Louvre-ban található.
  • A máj az ember legnagyobb mirigye, tömege felnőttben a testtömeg 2%-a (1,2 – 1,5 kg).
  • A kacsa tojásának szárazanyag- és zsírtartalma lényegesen nagyobb a tyúktojásénál. Mielőtt azonban kacsatojás evésre adjuk a fejünket, alaposan főzzük meg, mert paratífusszal fertőzött lehet.
  • A rizs az emberiség több mint 60 százalékának fő tápláléka.

4 komment

Címkék: rizs kacsamáj bacon csontváry kosztka tivadar jean baptiste siméon chardin


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturkoszt.blog.hu/api/trackback/id/tr302763580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

plussbirka 2011.03.23. 12:00:11

ez istenien nez ki. csak azt nem ertem, hogy a bacon ala/fole, miert tettel olajat. nem mintha az izet befolyasolna nagyban, de tapasztalataim szerint, boven kisul a bacon-bol az a zsiradek, ami eleg ehhez az etelhez. de nem kritika ez, mondom megegyszer. szuper isteni es szeretettel gratulalok ez igenyes es humoros bloghoz a szerzoknek!

kulturkoszt_dori 2011.03.27. 18:53:37

szal azért kell néha az olaj, mert bacon és bacon között is van különbség és ez nem volt eléggé zsíros. plusz a máj kilógó részének is jót tesz. volt amikor én is csak úgy zsiradék nélkül álltam neki és akkor száraz lett a máj. szóval nekem így lesz szájam íze szerinti :) Örülünk, hogy tetszünk, reméljük gyakran jársz erre!!!!

Rebarbara 11 2011.03.28. 16:48:13

Frappáns,üde és izgi egyszerre!Gratula a háziasszonyok gyöngyének!

Old Boy 2011.04.11. 18:12:14

Na a következő szabad hétvégén ez lesz a grillparti főszereplője az tuti...
süti beállítások módosítása