Hányszor adatik meg, hogy úgy érezzük, mi vagyunk a világ közepe? És kiknek köszönhetjük ezt az érzést? Mindannyiunknak nagyon jól tud esni, amikor úgy érezzük pár pillanatig, hogy csak a mi kedvünkért, csak mi ránk süt a nap. A lányomnak most volt a keresztelője, és bár a nagy csinnadratta fárasztó lehetett számára, mégis láttam mennyire élvezi, hogy ő a főszereplő. Primadonnaként viselkedett. Csak én izgultam, hogy minden rendben menjen, így gombóccal a torkomban ültem végig a keresztelőt. Talán nem véletlen, hogy Bori önfeledt kurjongatása mellett az Anna and the Barbies Gombóc c. számának dúdolgatása segített oldani a feszültséget.

Rengeteg hülye szám megy sokunk fejében, ugye ezeket hívják slágernek. A Petőfi rádiót hallgatva azonban az az érzésem, hogy több olyan zeneszám van, ami csak azért lesz sláger, mert a zenei adó belénk sulykolja. Pofátlanul fél óránként leadják, és naná hogy a fülünkbe másznak – mit másznak, ajtóstul törnek be – a dallamok. Azok a számok, amelyek pedig értékelhetők és szerethetők a túljátszásuk miatt lesznek rohadtul idegesítőek. Mindkét változatra példát is tudok mondani. A „belédverjükeztazegynyárit” jellegű slágereknél Odett Hanyatt c. (mire kiderítettem!) értelmetlen, szanaszét kevert és effektezett, unalomig játszott dalát említeném első helyen. Na, itt muszáj áttekernem (ha valaki megfejti, és elmondja, mit akar mondani ezzel a nagyon elvontnak álcázott, zagyva szöveggel a lány, annak főzök valami finomat). A Csík Zenekar előadásában a Most múlik pontosan c. szám sokáig volt a nagy favorit. Az egész családomra hatással volt kezdve a macskámtól egészen a nagyimig. Ajándék volt, ha hallhattam valahol. Aztán - köszönhetően az X-Faktornak - felkapott lett, és a Petőfi elkezdte rongyossá játszani. Ezzel kivégezte a nagy kedvencemet. A konklúzió, hogy a rádióadó már közel nem olyan, mint a kezdettekkor, amikor is presztízse volt annak, ha a kocsidban/füledben ez szólt. Persze az is lehet, hogy bénán hallgatok rádiót, de ezek a tapasztalataim. Szerencsére azért maradtak olyan dalok, amelyek valahogy szépen egyensúlyoznak, és pont annyiszor hallhatom, ahányszor jól esik. Szóval elégszer adják le ahhoz, hogy tudjam már kívülről, és fejhangon énekelhessem teregetés közben, de azért nem ez folyik a csapból is. Na, nekem ilyen a fent említett Anna and the Barbies Gombóc c. száma.

Imádom Pásztor Anna hangját, és külön öröm, hogy a szöveg is két dimenzióban mozog. A pluszjelentéssel bíró tartalom talán nem elsőre jött át. Pont úgy működik, mint egy igazi gombóc. Az ízlelgetés után a közepében találjuk meg a lényeget. És mindannyiunknak máshogy ízlik, mást rejt egy-egy gombóc. Van, akinek a nagyival töltött nyarak jutnak eszébe, van, akinek az Indul a bakterház gombócdobálós jelenete, és most már van, akinek egy csók emlékét hozza elő. Minden élethelyzetben mást és mást jelenthet ugyanaz az élmény, ahogy egy könyv is másképpen működik többszöri olvasásra. A dalban van négy olyan sor, ami azóta mond nekem többet, hogy anya lettem.

Az első két sort most nem magyaráznám, mert nem tudom pontosan és átélhetően elmondani, amit szerettem volna az anyaságról, és azt hiszem, nem nehéz megfejteni. A második két sorhoz csak annyit tennék hozzá, hogy a nagy hasam jelentette valószínűleg az első világközepe érzést a lányomnak, és bár az a világ a kintihez képest kicsi volt, neki az volt a minden. Nekünk pedig Ő volt, és azóta is ő a lényeg, ő a mi gombócunknak a közepe. Persze fontos, hogy egymás ízlelgetése a gyerek mellett se maradjon el, de ezt már a „Hogyan maradjunk férfi és nő a gyerek után” c. blogon fejtem majd ki :). Mielőtt elvesznék a nagy érzelmi kitárulkozásban és könnyesre sírnám a klaviatúrát, csapjunk bele a túróba. Mert én biza nem lekváros gombócot készítettem, hanem túrosat, és abból is hamisat. Pár hónapja tanultam ezt a receptet, és azóta kétheti rendszerességgel készítem, mert annyira rákaptunk. Általában a túrós csuszából megmaradt túrót használom fel.

Az első lépés egy jó sűrű tejbegríz főzése. Tej, búzadara, kevés kristálycukor és vaniliáscukor megy a lábosba, és közepesen erős tűzön szépen elvegyülnek egymással, mígnem olyan masszává nem alakulnak, hogy a fakanalat nem tudom benne megmozdítani. Hagyom kihűlni és közben gondolatban elolvasok egy jó kis cikket. A gyakorlatban a gyereknek lecsippentek a túrós csuszából megmaradt túróból egy csipetet, és egy kis gyümölccsel elkeverem, és még be is kanalazom uzsonna gyanánt az éhes kis szájba. Teli hassal Borika 10 percig békésen emészt, így van időm a kihűlt masszához keverni a túrót. Vizes kézzel kicsi csinos kis gombócokat formázok, és pirított zsemlemorzsában meghempergettem őket. Tejfölt teszek a tetejükre, és citromhéjjal megbolondított porcukorral megszórom. Könnyű, omlós, túrós. És nem csak a közepében van a lényeg.