HTML

Kulturkoszt

Szeretjük a vidám henteseket, akik viccelődnek, miközben húsbárddal darabolják a csontos karajt. Ha valaki a fülünkbe suttogja, hogy patisszon, bármire képesek vagyunk. Tavasz elején minden nap izgatottan térünk be a zöldségeshez, mert tudjuk, hogy az évszak kezdetét nem a meteorológia, nem is a csillagászat, hanem a hónapos retek megjelenése jelzi a legpontosabban. Megtanultuk, hogy az articsóka nem madár, és hogy a gazdag ember is vízzel főz. És hogy mi hoz még lázba? Nincs jobb, mint komolyzenére csirkemájat simogatni, vagy egy izgalmas krimi olvasása közben éles késsel friss gombát szeletelni. Kivesézünk minden élőt és holtat. Megkóstoljátok?

Friss topikok

  • Momina: Nem ezért szoktam le a fekete teákról, hanem azért, mert a gyümölcstea ízét jobban kedvelem. De il... (2012.05.04. 13:29) Vallomások teáról, városról
  • hoffmannercsi: Mostmár rémlik, hogy mesélted ezt, csak nem tudtam, hogy ennyire komoly...Szerintem is sok finomsá... (2012.04.27. 13:25) Dr. Csonthéjas finomság
  • hoffmannercsi: Ez nagyon szimpi kaja, ismerem ezt a babot, nagyon finom. Angolzellert is gyakran főzök levesbe. J... (2012.03.29. 18:50) Babra megy a játék
  • Fibi Büfé: köszi a lájkot! az ananászlevest legközelebb rizstejjel készítem és akkor már senki nem köthet bel... (2012.03.15. 13:56) Gömbölyű örömök
  • Edit Piláf: @Old Boy: Hajrá, csak bátran! :) (2011.05.29. 12:45) Felhorzsolt illatok

Linkblog

Bolognán innen és túl…

2012.06.04. 15:23 Edit Piláf

Lassan már egy hónap is eltelt az olasz kiruccanásunk óta. Annyi minden történt azóta. Például Fibivel levizsgáztunk a szakácssuliban (elméletből szín 5-re, gyakorlatból 4-esre). Egyelőre ez az évzáró vizsgánk volt, a szakácsvizsga majd októberben lesz. Ez is az oka annak, hogy eddig nem készült el az úti beszámoló.

Kicsit féltem attól, hogy az emlékek megfakultak, de a képeket újra végig nézve olyan, mintha tegnap jöttünk volna haza.

Rajtunk kívül Viki barátnőnk és egyben „rajongónk” jött még velünk. Látjátok, megéri a kulturkosztért rajongani, a hűséges olvasóinkat Bolognába visszük. :-)

Az út nem indult túl jól: majdnem lekéstem a gépet (Fibi és Viki hősiesen, puszta kézzel tartották vissza a gépet!) Erre a nagy ijedségre kénytelenek voltunk meginni a repülőn fejenként egy bacardi kólát. Hát, nem tudom, hogy valaki ivott-e már repülőn, de ha igen, akkor tudja, miért kezdtem ’hát’-tal a mondatot... Egy italtól sikerült kellemesen becsiccsenteni. Az alig másfél órás út végére már jó barátságot ápoltunk a személyzettel, minden fedélzeti titkot kiszedtünk belőlük (egyiket a Tudtad-e rovatban találjátok!). Leszállás után első utunk Bolognába vezetett. Igen, nem elírás, Bolognába. Ugyanis ravaszak ezek a fapados légitársaságok: ráírják a jegyre, hogy Bologna, és megérkezel egy más városba, ahonnan még átszállással éred el a célállomást. A földi út kb. ugyanannyi volt, mint a légi, de egy kis rohanás, izgalom és várakozás után végre megérkeztünk oda, ahová eredetileg terveztük.

Első utunk – a hotel  után – egy pizzériába vezetett. Jari – ha Bologába jártok, ide menjetek el! Igazi olasz trattoria, finom pizzával, jó ház borával, kedves olaszokkal.

 A másnapi kiadós reggeli után könnyű ebéd volt a menü, közben pedig séta, séta és séta.

 Elutazás előtt azt hallottuk, hogy Bologna egy csúnya iparváros. Aki ezt állítja, az nem járt még Kőbányán, de az biztos, hogy valamiért ez az olasz kisváros kihúzta nála a gyufát. Itt és most cáfolom az összes negatív híresztelést Bolognával kapcsolatban: gyönyörű, romantikus, a belvárosa könnyen bejárható, akár gyalog is. Az olasz fagyit persze nem hagyhattuk ki – ha már ugye gasztrotúrán vagyunk. A Tudtad-e-ben egy érdekességet olvashattok az olasz fagyi és a kecsketej kapcsolatáról.

Este pedig lecsúszott egy isteni panna cotta. Azt sajnáltuk csak, hogy a csokisat kértük és nem az erdei gyümölcsöset. Ha fordítva döntöttünk volna, akkor valószínűleg a csokisért fájt volna a szívünk...

Anélkül nem hagyhattuk el Olaszországot, hogy meg ne kóstoltuk volna az Aperol Spritz-et. Az ital ízéről inkább nem nyilatkozunk, de azt eláruljuk, hogy a képek még az ivás előtti pillanatokban készültek.

 

Másnap kicsit borús volt az idő, de ez sem – és a recepciós meglepő tekintete sem – tartott minket vissza eredeti tervünktől: biciklit béreltünk, és felfedeztük még jobban Bolognát.

 

Felejthetetlen élmény volt tekerni a szűk, macskaköves utcákon.

Délután a bolognai zenei múzeum következett. A teremőr bácsi lelkesen magyarázott, bár tudta, hogy egy szót sem beszélünk olaszul. De ő, kézzel-lábbal elmagyarázta, amit szeretett volna. Sok érdekességet tudtunk meg, például, hogy Napoleon hárfája nemzeti színű húrokkal volt felszerelve, és annak is volt értelme: minden különböző színű húr más hangot jelölt. A videón épp az látható, amikor a páramentesítő berendezést – nagy műértőként – egy kiállítási tárgynak néztük.

Késő délután elindultunk az éjszakai Bolognába. Az úton sikerült egy olyan pillanatot elkapnom, mintha egy Fellini filmkocka lenne.

Vacsorára megkóstoltuk a híres tortellinit, ami Bologából származik. Nem csalódtunk!

A kiruccanásunk végéhez közeledve az igazán jó olasz borok sem maradhattak ki. A legjobban, a Primitivo nevű bor ízlett. Reméljük, a bor neve és a fogyasztójának jelleme között nincs összefüggés. Ha van, akkor a sztorit úgy alakítjuk, hogy a Bellissimo bor volt a kedvencünk!

Az este folyamán az eső eleredt, de mi – bortól kicsit mámorosan – boldogan indultunk vissza a hotelbe.

Másnap este indult a gépünk, így egy ravennai kitérőt tettünk még. Itt csak ezt a képet tudom megmutatni, mert Ravennából sajnos nem láttunk sokat, mindhárman az itthoniaknak szánt meglepetéseket hajszoltuk. Ettől függetlenül biztos forrásból tudjuk, hogy Ravenna gyönyörű: Fibi nagypapájának a kedvenc városa volt!

A gépünk késett, így az amúgy sem korai érkezés végül kora hajnali lett. Ez az érkezéskor készült képen is látszik talán.

Nagyon jó volt kiszakadni az itthoni mókuskerékből, kicsit enni, inni, kultúrálódni. Szerettük volna még a bolognai egyetement megnézni és a piacon is ott hagytunk néhány jó cuccot. Bologna! Jövünk nemsokára! Bár a fiúk és a gyerekek hiányoztak, legközelebb majd őket is visszük. Vagy nem :-)

Metélőhagymás újkrumpli

Ehhez a kicsit hosszúra nyúlt útibeszámolóhoz egy annál rövidebb idő alatt elkészíthető, igazi mediterrán finomságot készítettem újkrumpliból. A krumplit mossuk meg alaposan, majd tegyük egy tepsibe. Sóval, borssal ízesítsük. Rakjunk mellé több cikk fokhagymát héjastul, és locsoljuk meg olívaolajjal. 150 fokon, kb. 30 perc alatt süssük meg, majd 200 fokon még 10 percig pirítsunk rajta, Ha kész, akkor a krumplikat öntsük egy tálba, a fokhagymákat nyomjuk ki a héjából, és ollóval darabokra vágott metélő hagymát keverjünk hozzá. Rögtön fogyaszthatjuk: önálló fogásként, vagy grillezett hal, illetve hús mellé ideális.

Hozzávalók:

  • 1 kg újkrumpli
  • só, frissen őrölt bors
  • ½ fej fokhagyma, cikkekre szedve
  • 1 dl olívaolaj
  • 1 csokor metélőhagyma

Tudtad-e?

  • A repülőgépen a le- és felszálláskor az ablak redőnyöket azért kell felhúzni, hogy a repülőgép személyzetét ne akadályozza abban, hogy a kint történő eseményeket nyomon tudja követni. Ez a repülőgép személyzete szerint is egy buta szabály.
  • Állítólag az olasz fagyik kecsketejből készülnek, így kevésbé olvadnak a melegben. Az ízén természetesen semmi sem érződik ebből.
  • A bolognai egyetemet 1088-ban alapították, ez volt Európában az első egyetem.
  • Az újkrumpli szezonja május végétől kb. 1 hónapig tart.

 

Szólj hozzá!

Címkék: bicikli pizza panna cotta gasztrotúra ravenna tortellini bologna behabarodva zenei múzeum


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturkoszt.blog.hu/api/trackback/id/tr994561115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása