Nagy várakozásokkal kapcsoltam a Filmmúzeumra, még a megelőző reklámokat is végig kínlódtam, nehogy lemaradjak a várva várt szórakozásról. Fél óráig tudtam elhitetni magammal, hogy majd kialakul, ez még csak az eleje. De nem alakult ki. Olcsó, ízléstelen poénok, idegesítő rohangálás, érthetetlen hadarás. Feladtam, és rám nem jellemző módon elkapcsoltam.

Ezzel egyidőben gyerekkoromat is megkérdőjeleztem, mert akkoriban a „Gyere ide, Takarodj!” és társai nagy népszerűségnek örvendtek. Aztán eszembe jutottak a Bud Spencer filmek, és megnyugodtam. Nem kell megtagadni a múltamat! Akkoriban nem volt sok alternatíva, és az sem szégyen, hogy felnőttem, és megváltozott az ízlésem.

Viszont ennek a filmnek az ihletésére készült a mai étel, ami végül se a szárnya, se a combja, hanem a mellehúsa lett.

Rántott hús, kicsit másképp

Ebben nem változtam: a rántott hús régen és ma is az egyik kedvencem. Igyekszem viszont az egészséges úton haladni, de az ízlelőbimbóim nem túl kompromisszumkészek. Így kísérleteztem ki ezt az ételt is, ami hozza a régi ízeket, de új, lelkiismeret furdalás nélküli köntosben.

Ugorjunk kicsit vissza az időben. Pár napja a Braun – mint bloggert! – meglepett egy vezeték nélküli botmixerrel. ’Ez más, mint az eddig megszokottak’ – mondta a PR szöveg. Nem hittem a dumának, de aztán kipróbáltam. Nem is gondoltam volna, hogy a vezeték nélküliség micsoda szabadságot jelent. Ha akarok mixelés közben táncolok a rádióban üvöltő zenére, vagy bemegyek a nappaliba, és megkérem Ádámot, hogy nézze meg a lottószámokat, hátha már milliomosok vagyunk, vagy a napsütésben a teraszon készítem el a zabtejet (a szomszédok nagy örömére – ld. zaj). Szóval beleszerettem a botmixerbe, azóta akkor is használom, ha az étel maga nem indokolná.

Fibi Büfé ajánlotta, hogy a felgyűlt medvehagymából csináljak ízesített olajat. Több se kellett: medvehagyma és olívaolaj be a turmixba, és indulhat a móka. Csináltam egy hígabb és egy sűrűbb változatot. Az előző sütéshez-főzéshez ízesített olajként, az utóbbi pedig pácoláshoz kitűnő.

Most már elérkeztünk a mai ajánlatjoz. A csikemelleket felszeleteltem, kézzel kicsit megütögettem. Nem kell klopfolni, mert a rostjai szétesnek. Besóztam, majd megforgattam lisztben. Tojás helyett a sűrűbb medvehagyma olajban fürödtek a mellek (persze tojásban is lehet, de épp nem volt otthon), majd patogtatott amaránt adta az utolsó réteget. A felöltöztetett húsokat forró kókuszzsírban kisütöttem. Csíkokra szelt jégsaláta lett az egészséges rántott húsom kitűnő kísérője, amit a hígabb megvehagyma olajjal öntöttem le.

Próbáljátok ki, tényleg mennyei!