A jó ételhez idő kell… - gondolom, sokaknak eszébe jutott már ez a mondat, miközben korgó gyomorral nyitogatta a sütő ajtaját, vagy kóstolta a marhahúst a pörköltben. És csukta is vissza lefittyenő szájjal az ajtót, tette vissza a fedőt, mert az étel bizony még mindig nem volt jó. Mert nyers, rágós, mert nincs meg az a jellegzetes íze stb. Az igazi nagy ételeknek bizony meg kell adni az időt, hogy a fűszerek egymásra találhassanak bennük, a hús rostja megpuhulhasson, a csont melletti legfinomabb falat pedig boldogan omolhasson a szószba. Mint minden nagy szerelemben, itt is idő kell a kibontakozáshoz, majd a beteljesüléshez. A csók is akkor a legfinomabb, amikor belefeledkezhetünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.