Két fiatal nő. Egy kisgyerekes, egy kutyás. Néha együtt moziznak, vagy éppen irodalmi estre mennek. Néha csak átszaladnak egymáshoz, bevágnak egy tucat muffint, vagy elkortyolnak egy jófajta bort, és lelkiznek. A kultúra mellett a másik legfontosabb közös örömforrás: a főzés. És a sütés. Vagy éppen a grillezés a tavaszillatú fák alatt barátokkal. Szeretnek enni, és a világbékéért harcolni.
Ezek vagyunk mi, Dóri és Zsuzsi. Elhatároztuk – egy fröccsözős-busongós nyárestén –, hogy egyszer lesz egy közös blogunk. Észrevettük, hogy a könyvek, a zene, a mozi és a többi lelket töltő, vagy éppen „ezt a szart nem hiszem el” lelket alázó élmények feldolgozása egy jó tál étel és egy finom ital társaságában megy csak igazán. Így jött az ötlet: főzzük meg mindazt, amit láttunk, hallottunk, olvastunk. Megesszük az irodalom, a zene, a film- és a képzőművészet színe-javát.
És miért ma indítjuk a blogot? Amellett, hogy ma van a Magyar Kultúra Napja, a mai napon született közös nagy kedvencünk, Cseh Tamás, így rá is emlékezünk, és az első bejegyzést neki ajánljuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Old Boy 2011.01.30. 19:56:07
kulturkoszt_zsuzsi 2011.02.06. 12:07:10