A jegynek nagyon örültem, ha nem nyerem meg, elgondolkoztam volna, hogy megéri-e megvenni 2.900 forintért. A belépőért kaptunk egy kóstoló poharat és egy fesztiválkártyát, az utóbbinak nem látom lényegesebb hasznát. Határozottan elégedett lettem volna, ha a kóstolókat is magába foglalja a jegy, mert valahogy egy-két falatért 600-800 forintot nehezen adtam ki a különlegességekkel kecsegtető standoknál.

De alapvetően támogatom a fesztivált, mert imádom a minőségi, természetes alapanyagokból előállított eredeti ételeket ahol a kenyér látott lisztet, a hús igazi hús pl.: a pipit sok-sok törődés mellett, boldog, csipegető, igazi tyúkos szabad életre neveltek, keserű életű, levágott csőrű, ketreces társaihoz képest. A fesztiválra dél körül érkeztem, a standok még ébredeztek. Emberek nem igen voltak. Meleg annál inkább. Az üdítőket 1-2 helyen csak délután kezdték hűteni. Vérnyomás a talajon. Így elsőre jól jönne egy kávé, gondoltam. De kávés standot alig találtunk. Majd nehezen ráleltünk egy helyre, ahol a hűsítő (szemes) kávé helyett a poros krém kávéra asszociáltak. A pultos csaj nem igen tudta meghatározni, hogy mi a különbség a por és az eredeti szemes kávé között.

 Nehezen értem, hogy miért válunk meg az eredeti ízektől? Az igazi ételektől? Helyette az idő, pénz és körülmény takarékos instant világba utazunk. Nemsokára az instant víz lesz a divat??? A nagy sétafikálás közben megéheztem, és egy egyszerű zsíros kenyérre fájt a fogam, amit egyik „magyar konyhában”sem kaptam. Valahol megértem. Ha vendég szemmel kellene néznem a fesztivált, az árakat leszámítva, elégedett lennék. Tényleg minden volt, legyen szó a desszertekről, sajtról, sonkáról, meleg kajákról, mézről, szörpről, borról. Sok mindenre felkaptam a fejem, de délután a „Nobu” standnál egy zenén érlelt távol keleti alkoholos különlegességtől nagyra nyílt a szám.

Hiszek a zene anyagra gyakorolt pozitív/negatív hatásaiban. Ahogy minden egyes gondolatnak megvan a maga frekvenciája, hatása valamire, úgy a zenének is. Gondolom, valami lágy komoly zenén érlelték, nem valami erőszakos rockon. Íze gyengéd, vizes, natúr, nem az a fűszeres íz. Ez volt a fesztiválon az egyik legkülönlegesebb kóstolóm, a sonkák, kolbászok mellett. Nem tudom kifejezni, mindenkinek meg kell kóstolni! De hogy hol? Kicsit nehéz lehet beszerezni. A vélemények. Hmm… Érdekes módon az átlag vendégek, teljesen meg voltak elégedve, még akkor is, ha kisördögként rávilágítottam egy-két kritikus pontra. Sok embernek a „Lacikonyhája” tetszett a legjobban a méretes ételei és reális árai miatt. Ott pedig nem volt semmi különlegesség, semmi dekor. Egy üres stand konyhával. Ebből látszik, hogy a külső, az ötletes berendezés sokak döntésében nem mérvadó. Voltak persze vendéglátós srácok, akik bőven találtak kivetni valót. Nem is merem sorolni…. Az emberek többsége külsőleg jómódú, de különös, mert láttam öltözékben, és annak mosásában hiányt szenvedő betévedőket. A cipő sokat elárul a viselőjéről. Elemezéseimkor így ráhibáztam Magyarország 10 leggazdagabb emberére is, akikről az egyszerű ruházatuk alapján nem gondoltam volna, de a lábbelijük mindent elárult. Az emberek többsége az ital részlegen mozgott. Volt alkoholos hangoskodó, volt, aki alkoholos állapotban szolgált ki, volt, aki táncra perdült édesanyjával egy zene hallatán, és voltak nyálasan szerelmeskedő párok. De a legaranyosabb képet egy asztalnál csücsülő, hangosan hahotázó idős nénik tábora alkotta, akik az élet kisebb nagyobb pletykáit osztották meg huncutkodva egy pohár Gere Kopar mellett. Mindig is szerettem idősek társasságában lenni! Az idős néniknél abba is hagytam a szemlélődést. Az éhségem a zsíros deszkára való vágyódásom óta nem csillapodott, de az árak túlzóak voltak, ezért fogtam magam, és kimentem egy jót falatozni a kínai büfébe, ahol minőségben ocsmány, szójás génkezelt alapanyagokból földön főzött csípős szecsuani csirkét falatoztam. Tudom, ez egy másik véglet. De 400 forintért nem egy kóstolót kaptam, hanem egy nagy tányér kaját, amivel jól laktam. Én azt mondom, amíg nem eszem rendszeresen ilyen trutyit, addig beteg sem lehetek. Sőt, legalább szorgalmasan dolgozik az immunrendszerem. Én meg besegítek neki pozitív gondolatokkal és egy almával.

Jóllakottan visszabattyogtam a Millenárisba, majd szimpatikus emberekhez csatlakozva eleresztettem magam.